Úgy őrizz

2014. September 23. - Comments Off on Úgy őrizz

JA

Advertisements

Kaleidoszkóp

2014. September 19. - Comments Off on Kaleidoszkóp

testver

Over there

2013. July 10. - Comments Off on Over there

De legalább kiabál és paraszt.

Hahaha

2013. June 27. - Comments Off on Hahaha

Vonnegut karakteréről nevezi el magát, mert annyira entellektüel olvasónak akar látszani. Hogy mondod? Csak az internetes sajtóban ismerkedett meg vele pár napja? Kérem, ez nem akadály, hisz látod.

Meddig lesz hely, hol fölolvashatol?

2013. April 14. - Comments Off on Meddig lesz hely, hol fölolvashatol?

 

THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. január eleje

Köszönjük, Wikipedia

2012. September 12. - Comments Off on Köszönjük, Wikipedia

"Ezeknek az ún. pitagoraszi számhármasoknak a léte azt mutatja, hogy van olyan eset, hogy két, egységnyi oldalú négyzetekből összerakott négyzetből pontosan kirakható egy nagyobb négyzet."

Ez aztán a matematikailag korrekt megfogalmazás.

Gondolatindító Popper Pétertől

2012. August 15. - Comments Off on Gondolatindító Popper Pétertől

Popper Péter: Kívülrõl nem jön megváltás – Nők Lapja Cafe
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20071217/popper_peter_kivulrol_nem_jon_megvaltas/

Ilyen hangot szeretnék hazavinni a spárból

2012. August 13. - Comments Off on Ilyen hangot szeretnék hazavinni a spárból

Beginning of a …

2012. August 11. - Comments Off on Beginning of a …

Sólyom László beszéde Aszófőn

2012. August 6. - Comments Off on Sólyom László beszéde Aszófőn

Tisztelt Aszófőiek!

1. Mindenekelőtt köszönöm a kedves meghívást Aszófőre, a település immár hagyományos falunapjára. Szívesen jöttünk feleségemmel, hogy együtt ünnepeljünk. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy falunapra hívtak – ez pedig a közösség ünnepe, az összetartozás kifejezése, a 800 évre visszatekintő falu életerejének vidám megnyilvánulása. Tehát a falunap semmiképpen sem az az alkalom, amikor helye lenne vészjósló próféciának vagy győzelmi jelentésnek, vagy akár csak tudóskodó beszédnek az ország helyzetéről és kilátásairól. Ámde Aszófő mégiscsak Magyarországon van, és semmiképpen sem árt, ha a maga lehetőségeit az ország állapotához méri, vagy ha utánagondol, hogy hangulatának, csüggedésének vagy derűlátásának milyen okai és forrásai vannak, azaz mennyire indokoltak. Föltételezem, hogy azért hívták meg korábban a külügyminisztert, most meg engem, hogy a tájékozódáshoz a saját pozíciónkból támpontokat, legalábbis meggondolni valókat adjunk.

2. Meggondolni való szempontokra pedig nagy szükség van, az általános hangulatot ugyanis a tanácstalanság jellemzi. Ennek jele a pártot nem választók egyre növekvő, immár hatalmas tábora, a választáson részt venni nem akarók nagy aránya, amelyekről a közvélemény-kutató intézetek folyamatosan beszámolnak. A pártoktól és pillanatnyi politikájuktól való elfordulást én egyelőre nem tartom bajnak. A józan ítélőképesség jelentkezését látom benne, annak kifejezését, hogy a politika az emberek várakozásainak nem tett eleget. Annak is jele ez, hogy az egyoldalú kommunikációt, az elfogult magyarázatokat egyre kevesebben fogadják el, hogy a politikát uraló fehér-fekete szemlélet, amely a csakis a barát és ellenség megkülönböztetésre képes, egyre kevésbé hiteles. És hogy egyre kevesebben viselik el azt a lebecsülést, ami a magyarázat nélküli, erőszakos kormányzati lépésekből éppúgy árad, mint abból, amikor megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek lármáznak a demokrácia védelmében. Persze a kiábrándulásból többfelé vezet az út. Vagy a teljes érdektelenségbe, az apátiába – vagy pedig a politikával szembeni igények megfogalmazásába. Sőt, arra a belátásra is juthatunk, hogy a pártpolitikán kívül is van élet; sőt annál jobb élet, minél inkább magunkra építünk.

Ne legyenek kétségeink: a hatalom megszerzésére és megtartására összpontosítók megtalálják a módját, hogy a politikától az érdektelenségbe menekülést hasznukra fordítsák. Például az új választójogi törvény már nem követel meg eredményességi küszöböt. Úgy látszik, az oly sokszor hivatkozott felhatalmazáshoz bármilyen kevés felhatalmazó is elég. Az előzetes feliratkozás nemrég felmerült ötletéről pedig tudni kell, hogy az az Alaptörvénybe és az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik.

A politikától való eltávolodás másik, és ezúttal értelmes útja az, hogy az ember nem tér ki a gondolkodás feladata elől. A távolságot éppen arra használja, hogy kellő perspektívából átlássa a helyzetet. Ebben a visszavonultságban érdemes megfogalmazni, hogy egy következő választáson kit és mit érdemesítsünk bizalmunkra.

3. A tárgyilagos véleményalkotást nagyon megnehezíti, hogy a közbeszédet, a médiát az érzelmekre ható, mindig a felületen maradó, soha végig nem gondolt, kielégítően soha ki nem elemzett témák uralják. Ennek káros voltára hadd mondjak egy példát. Természetesen minden magyar embert érint és foglalkoztat Magyarország híre és megítélése a világban. Indokoltan kelt felháborodást az országot rossz színben feltüntető külföldi újságcikkek hangneme, a gyakori ténybeli tévedések, a felületesség, az egyoldalúság. Sokak számára volt megdöbbentő és kiábrándító az Európai Parlamentben zajló vita Magyarországról. Érthető a megbántottság kitörése és a méltatlan bírálatok elleni tiltakozás, például a békemenetben. Ám a politika nem maradhat meg az érzelmek és az összeesküvés-elméletek szintjén. Ez ugyanis csak arra jó, hogy a tárgyilagos, megalapozott kritikát megnehezítse. Aki így szólal meg, azt is az ellenséghez sorolják – a húsz éve nem hallott szóval: könnyen ellenforradalmár lehet.

Mert egyrészt nyilvánvaló, hogy Magyarországon szó sincs lopakodó fasizmusról, és diktatúráról sem. S az Alaptörvény ellen felhozott kifogások legnagyobb része – a házasság, mint férfi és nő kapcsolata, a magzat védelme, Isten nevének szerepeltetése – mondvacsinált. Másrészt azonban mégiscsak vannak súlyos bajok. Újságcikkek elfogultságára könnyű rámutatni. S talán nem volt haszontalan látni, hogy az Európai Parlament is csak olyan, mint más parlamentek, ahol a színjátékot a pártok paktumai, az Unión belüli pozíciószerzés mozgatják. De a Velencei Bizottság, az Európai Unió Bírósága vagy strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága súlyos és szakszerű szavait nem lehet érzelmi politika síkján elütni.

Ezek az intézmények kifogásaikat csak egyes jogi intézkedéseket illetően képesek megfogalmazni és érvényesíteni. Az emberek viszont a megélhetést, az ország gazdasági kilátásait érzik olyannak, ami közvetlenül érinti őket. Precízen megfogalmazott jogi kifogások jelentőségét, a dolog horderejét talán nem is könnyű azonnal belátni, és érzelmi reakciókat is nehezebben váltanak ki. Pedig a gazdaságnak, az állam működésének, de ugyanúgy az emberek közérzetének is a biztonság az alapja. Tehát nemcsak azon a szinten kellene jogbiztonság, amit a beruházók hiányolnak – hogy ti. kiszámítható-e az adózás és a vállalkozás jogi környezete. Hanem mindenek előtt az alapok, az ország működése alapjainak biztonságára van szükség – röviden az alkotmányosságra. Hogy ezek a szilárd alapok megvannak-e, érvényesülnek-e, azt mindenki megérzi. Megint példára hivatkozom. A kilencvenes évek elején szólásmondás volt, hogy „menj az alkotmánybíróságra!”. Akkor nem kellett kötelezően felállítani az alkotmány asztalát, nem kellett nyilatkozatokat kifüggeszteni. Viszont mindenki tapasztalhatta, hogy az új rendszerben az alkotmány alapelvei és jogai érvényesülnek, és ezt bárki a törvényhozással szemben is kikényszeríthette. Az alkotmánybíróság mindenki számára nyitva állt, és működése révén mindenki láthatta, hogy a hatalomnak korlátai vannak, amelyet a törvényhozó és a kormány sem léphet át. Ez nem egyedül az akkori alkotmány szövegén múlott. Kellett hozzá természetesen az is, hogy működjön a kormányzati hatalmat fékező és kiegyensúlyozó szervek rendszere. A biztonság legfontosabb eleme azonban az volt, hogy az alkotmány alapján kiépült egy alkotmányos kultúra. A kultúra, a kulturált viselkedés önuralmat jelent, íratlan közös szabályokhoz igazodást, a többiek megbecsülését. Mindenki érti, hogy mire gondolok, ha azt mondom: van, amit nem tesz meg az ember. Van, amit jóérzésű, rendes ember akkor sem tesz meg, ha a jog betűje szerint megtehetné.

Az utóbbi két évben az alkotmányos kultúra a törvényhozásban és a kormányzásban odaveszett. A kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött, nincs, amit meg ne tenne. Az alaptörvény többé nem a politika határait húzza meg, hanem a napi politika puszta eszközévé vált. A magyar alkotmány, majd a helyébe lépő Alaptörvény elvesztette szilárdságát, feltétlen érvényét. Elveit állandó, napi érdekű módosítások rombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályokat vesznek fel az alkotmányba azért, hogy ne lehessen megtámadni őket. Előfordult, hogy rögtön az után, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy törvényt, azt az alkotmány részévé tették. Ezzel kibékíthetetlen belső ellentmondásokkal terhelik meg az alaptörvényt. A legsúlyosabb ilyen beavatkozások az alkotmánybíráskodást és a független bírósági rendszert érintették.

Ez a falunapi bevezető nem alkalmas mindennek kifejtésére. Azonban váratlanul tükröt kaptunk a romániai eseményekben. Azt, amit itthon érzelmi okok, pártszimpátia, propaganda stb. elhomályosít, azt most megrökönyödve, de hideg tárgyilagossággal szemlélhetjük a szomszéd országban. Romániában korlátozták az alkotmánybíróságot, megváltoztatták a választójogot, felfüggesztették az államelnököt – bár lehet, hogy ez végül nem fog sikerülni. S lehet persze magyarázkodni, hogy mindez más, azonban a különbségek a lényeget nem érintik. A magyar alkotmánybírák jelölésének megváltoztatása, az alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítása nem volt különb. S az alapállás ugyanaz: a kormánytöbbség előtt nincs akadály, maga az alkotmány sem az.

4. Az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer. A kormányzati célokban feltehetően széles egyetértés volna. Ki ne akarna több munkahelyet, növekvő gazdaságot, nemzetközi tekintélyt és mozgásteret, az egész magyar nemzet egységét? Kétségtelen az is, hogy az emberek alapvető változásokat akartak, hiszen ezért mértek olyan súlyos vereséget a korábbi kormányra. A várakozások mellett mindenki elismeri azt is, hogy a válság korlátozza a kormány mozgásterét. Azonban célokat, amelyekben egyetértés volna, a deklarált jó szándékot a megvalósítás módja, az alkalmazott eszközök lerontják. A biztonság kultúrája nemcsak a jogrendszerből tűnik el. Gőzerővel, kíméletlenül folyik mindennek az átalakítása, a törvénygyárban valóságos sztahanovista mozgalom működik. De a nagy átalakítás mégis átláthatatlan. Nem csoda az emberek tanácstalansága, ha nem látják a stratégiai célokat. A változásoknak nincs magyarázata, és eredményük is bizonytalan, hiszen a törvényekhez, intézkedésekhez nem készül hatástanulmány. A politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel. S nem lehet belátni, hogy az egyes intézkedésekhez valóban szükség volt annyi rombolásra, sérelem okozására, nemzetgazdasági veszteségre, amennyi történt. Ezeket érdemben soha meg nem indokolták. Az Európai Unió, illetve az euró zóna országai is kénytelenek voltak rendkívüli terheket tenni például a bankok nyakába, de ehhez nem rombolták le alkotmányos kultúrájukat és intézményeiket. És partnereink a visegrádi együttműködésben: Lengyelország, Csehország és Szlovákia úgy előzött meg, és jár már messze előttünk, és úgy kezelte a válságot egyes nyugati országokénál sikeresebben, hogy megőrizte alkotmányos kultúráját. Sőt, Lengyelország és Szlovákia sikerének része volt, hogy még ha egy-egy kitérő után is, de mindig visszatért erre az útra. S nagyon fontos tudni, hogy az eddigi magyar intézkedések eredménye szintén elérhető lett volna alkotmányosan kifogástalan úton is.

A jó célok és megvalósításuk ellentmondására jó példa a nyugdíj ügye. A fenntartható nyugdíjrendszernek még körvonalai sem láthatók, a korábban kötelezővé tett magán-nyugdíjpénztárak pénze az államadósság csökkentésre ment el. Vajon a közalkalmazottak esetleg túl nagy létszámát egy általános kényszernyugdíjazással kell megoldani – miközben stratégiai cél, hogy minél többen dolgozzanak? Vagy így kényszerítjük a volt alkalmazottat, hogy betanított munkásnak álljon? Vagy egy másik kérdés: Miért javulna attól az iskolák színvonala, hogy a tanárok kinevezésébe a helyi közösség ezentúl nem szólhat bele? Vajon nem inkább a nagyon színvonalas tanárképzést és a tanári pálya megbecsülését kellene hosszú távú állami programmal elérni? Tartózkodnék attól, hogy az életszínvonallal és gazdasági mutatókkal dobálózzak; lehet, hogy az eredmények később mutatkoznak meg. De eddig nem a középosztály erősödött, hanem a társadalom felső tizede.

Milyen nagy ígéret és megkönnyebbülés volt nagyon sokaknak, hogy magyarságuk és a magyar nemzet egységének megvallását immár nem fogja kísérni sem hivatalos elzárkózás, sem kiszolgálóinak gúnyos mosolya. Persze, fontos a magyar állampolgárság lehetővé tétele a külhoni magyarok számára. Számomra is megrázó élmény volt átadni a magyar útleveleket Kolozsvárott. De hol van az a nemzetstratégia, amely – állampolgárságtól függetlenül – elismeri a határon túli magyar társadalmak önállóságát és közösen megszervezi együttműködésünket, méghozzá a nemzetrészekkel egyeztetett szomszédságpolitikától elválaszthatatlanul? Alapvetően helyes és fontos kormányzati törekvés a Balti tengertől az Adriáig húzódó Kelet-Közép-Európai régió együttműködése, erős uniós tényezővé fejlesztése. A központosított nemzetállamokat azonban nem ünnepelném: ezek mindenféle autonómia elfojtói, s az összmagyar érdekkel ellentétesek. Ennek legfrissebb példája: a vajdasági autonómia korlátozása alig három héttel ezelőtt.

Ha tehát mérleget csinálunk, értékelni kell, hogy a kormánytöbbség hozzányúlt megalvadt struktúrákhoz, rosszul működő rendszerekhez. De biztos, hogy az eddig felmutatható eredményekhez képest túl sok a felesleges és indokolatlan költség, köztük nehezen és csak lassan helyreállítható emberi és nemzetgazdasági károk. S mivel az ellenzék sem állt elő stratégiával, s nem nyújtott többet napi piszkálódásoknál, érthető az emberek visszavonulása a pártpolitikától.

5. A helyzet viszont az, hogy van hová visszavonulni. Sőt, ha meggondoljuk, ez nem visszavonulás, hanem saját területünk elfoglalása. Fel kell tehát térképeznünk, mennyiben számíthatunk magunkra, s mi a saját erőnk. Ahhoz, hogy eldöntsük, mennyi bizalmat adunk az egész rendszernek, elsősorban önbizalom kell. Nyugodtan építhetünk önbecsülésünkre, és bízhatunk abban, hogy az alkotmányos kultúrának sok hordozója maradt: intézmények, mint az ombudsman vagy az önkormányzatok, és főleg minden öntudatos ember, aki tudja, hogy ő maga is ellensúly a politikai rendszerben, sőt, hogy ő hatalom forrása.

Aszófő falunapján tehát fontos arról beszélni, hogy a helyi közösségek nem tehetetlen tárgyai a központi igazgatásnak. Ellenkezőleg. Saját ügyeinek intézéséhez a helyi közösségnek alapvető alkotmányos joga van. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzás jogát nem az állam adja Aszófőnek, ez eredetileg is létezik. Az állam csupán elismeri, és köteles tiszteletben tartani. Ha az alkotmányos kultúra hanyatlását, mint mondtuk, az jelzi, hogy a kormányzati hatalom mértéktelenül központosít és igyekszik jelentéktelenné tenni ellensúlyait – akkor belátjuk annak a jelentőségét, hogy a helyi önkormányzatok is ellensúlyt képeznek. Ennek a szerepnek a megőrzéséért állandóan küzdeni kell – ugyanakkor természetesen együtt is kell működni a többi hatalommal. Ez nehéz feladat.

A helyi önállóság hangsúlyozása nem azt jelenti tehát, hogy kiiratkozunk a politikából. De azt igen, hogy ami önerőből megtehető, nem kérjük mástól. Az is a helyi közösségek ereje, hogy itt minden átlátható. Mondhatnám, ezek az igazság helyei, ahol a feladatok és megoldásuk is a politikai szólamoktól függetlenek. Nem véletlen a sok „független” polgármester a kisebb községekben. Sajnálnám, ha ez prédikációnak hatna. Pedig mindenki azonnal láthatja, ha csak átautózik egy-egy helységen, hogy az a falu rendben van-e, vagy már az utcaképről üvölt a gazdátlanság, a hanyatlás. Egy-egy község mindig találhat megoldást. Elnökségem alatt tanúja voltam, hogyan küzdött sok kistelepülés iskolája megtartásáért – legalább az alsó tagozatért, hogy a gyerekek a faluban maradjanak. Volt, ahol az önkormányzat és a helyi vállalkozók közösen inkább a tanárokat utaztatták – de nem a gyerekeket. Azt is láttam, hogy egy-egy iskolaigazgató, jó tanár, akit a helyi közösség alkalmazott, csodákat tett. Most az iskolaügyből az épületek fenntartása maradt az önkormányzatokra. Az új helyzetre nem tudok tanácsot adni, csak a reményt kifejezni, hogy az önkormányzás joga és igénye – ha él a közösség – megtalálja a maga útjait. Így Aszófőnek azt kívánom, élje túl, hogy elveszíti jegyzőjét; és ragaszkodjon ahhoz, hogy maradjon helyi ügyintézés. Nem tartozom azok közé, akik a kormánynak esnek, mert a foglalkoztatás jelentős részét egyelőre közmunkával próbálja megoldani. Viszont egyedül Aszófő önkormányzata tud arról dönteni, hogy a közmunkás valóban értelmes és hasznos munkát végezzen; vagyis a közmunkások száma és feladata meghatározásának a helyi önkormányzatoknál kell maradnia ahhoz, hogy ez a foglalkoztatási forma elérje célját.

6. Az önkormányzatok esélyeit illetően két élményemet osztanám meg. Az egyik lehangoló, a másik meggondolandó.

Egy hónapja részt vettem a magyar polgármesterek világtalálkozóján, Gödöllőn. Soha ennyi polgármester nem ült a parlamentben, mint most. Ennek ellenére a résztvevő több száz polgármester tele volt keserű panasszal az új önkormányzati törvény miatt, és aggodalommal a járások miatt. De ezt a találkozón megjelent két államtitkár már nem hallotta. Ők elmondták tájékoztatójukat, hogy mi, hogyan lesz ezentúl az önkormányzatokkal és a járásokkal, majd távoztak.

Ugyanitt, a világtalálkozó minden alkalommal elismeréseket ad át polgármestereknek – ezüstláncot, aranygyűrűket – méghozzá egy-egy kisközség és nagyobb város polgármesterének, Magyarországról és a határon túlról is. Történetük megmutatja, hogy nehéz körülmények között is milyen sokat lehet tenni azért, hogy jó legyen az adott községben vagy városban élni. Mindennek utána lehet nézni az interneten, s az aszófőiek is biztosan ismernek hasonló eseteket.

Szándékosan mégsem valamely település konkrét példáját hozom fel pozitív példaként, hanem egy olyan szervezetét, amely a politikától független, saját programjai és sok kis egységből fölépülő országos szervezete van; amely eredményes, s emellett az önzetlenség és közösségteremtés jellemzi. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatról van szó. Azért hivatkozom rájuk, mert ismerem és tisztelem a szervezetet; módszerét nem egyszer ajánlottam az államnak is meggondolásra. Hiszen a cigánykérdésben, a szociális téren ők valódi eredményeket tudnak felmutatni. Még egyszer kiemelem a módszert, a stílust – ez az, ahol a helyi önkormányzatok meríthetnek a példából, hiszen a stílus, a módszerek tekintetében valóban szabad kezük és korlátlan lehetőségük van. Tehát a máltaiaknál nincs parancsolgatás – hanem személyes részvétel, megbeszélés és példamutatás van. Nincs fűnyíróelv és az érintettek egy részére méltánytalan általános intézkedés. Minden a konkrét körülményekre van szabva. A tarnabodi befogadó falu, bármilyen sikeres, ismételhetetlen – a máltaiak közreműködését kérő közeli településen már egészen más rendszer működik. Itt is érvényes elv, hogy nincs ingyenebéd – aki nem annyira elesett, hogy mozdulni sem képes, saját magának is tennie kell a kiemelkedésért. Itt van a közelben a veszprémi pokoli torony példája – ahogy a nyomorteleppé züllött magasházat emeletről emeletre rehabilitálják. Ám ott csak kártyás órával lehet áramhoz jutni, csak az kap anyagot, aki megcsinálja ajtaját és ablakát, és így tovább. A legfontosabb azonban a személyes jelenlét. Itt és más nyomortelepeken ott él a rezidens, aki ismeri az embereket, az igényeket, azt, hogy ki képes hatni a közösségre, kivel, miről érdemes tárgyalni és megállapodni. S az önkéntesek hatalmas számát még nem is említettem – bennük rejlik a szervezet függetlensége és ereje.

Egy helyi önkormányzat persze nem civil szervezet. De súlyát és szabadságát csak növeli, ha együttműködik a helyi civil szervezetekkel, hiszen egy közösséget alkotnak. Egy rendszeresen és méltón megtartott falunap, a bor-út működtetése, az egymással és a választókkal együttműködő képviselőtestület – mindez bizony önálló erő egy demokratikus társadalomban, méghozzá nehezen korlátozható, tényleges ellensúly. Jó ennek tudatában lenni. Ezért örülök a meghívásnak, és az alkalomnak, hogy az aszófőiek vendégeként ehhez hozzájárulhattam.

Észak-Korea

2012. August 4. - Comments Off on Észak-Korea

Itt a lehetőség bevonni ezt a diktatúrát a világ folyásába,
kommunikációs csatornáiba. Kicsit szomorú, hogy ehhez egy tömeges árvízre, katasztrófahelyzetre van szükség, de ha már így történt, talán a kialakult helyzet segíti a beilleszkedést. Naja.

A tegnapi nap folyamán értesültem arról, hogy a Vöröskereszt már 300.000 amerikai dollárt elkülönített a mentőakcióra. Nagyjából ennyibe kerülhet a Harvardon 1, azaz egy darab orvosi diploma. (Valamivel azért kevesebb talán.) Csak hogy érezzük az összeg súlyát. Egy totalitáriátus totális árvízéhez olyan ez az öszeg, mintha Turbo rágóval meg a belőle előhúzott autós képpel akarnánk jóllakatni egy etióp kisgyereket. Megalázóan kevés egy nemzetközi segélyszervezethez képest. Sok kicsi sokra megy, meg ki a kicsit nem becsüli, blabla, de nem erről van szó. Ennyiért veszel nagy családi házat a budapesti agglomerációban, vagy egy kisebbet a második kerületben. Nagyon kevés egy egész országnak.

Wikipedia

2012. August 3. - Comments Off on Wikipedia

Vannak ezek az úgynevezett emberek, akik beleöklendezve a nagyvilágba megjegyzik, hogy bizonyos olimpiai szereplés kapcsán az adott ember Wikipedia oldala nem frissült. Bezzeg a Zindex meg a Zorigo, ugye? Nos, ezek az úgynevezett emberek. Elvárás van és kérődzés, tudás, akarat és cselekvőkészség viszont vajmi kevés.

Jobb

2012. July 22. - Comments Off on Jobb

Bándy Kata. A szülei, a barátja, a családja. Teljes joggal vélekednek. Hogyan? Tolódik? Mit érez? Tapasztalni soha, de kíváncsiság, hogy tudnak-e még etnikailag hogyan nézni. Változott-e valami. Ilyen kérdések most szociális mércémen, saját szűk körben pedig merre költözzek, hova és egyáltalán. Nem jó most se fiatalnak, se idősnek lenni. Persze önmagában lenni jó, jónak kell legyen, ki kell találni, tervezni, megizmozni. Mértékkel és tisztelettel, alázattal és törődéssel. Pro és kontra, rábökni, ec-pec.

Holnap

2012. July 4. - Comments Off on Holnap

valami okos scriptet kellene irnom, ami segiti az ejszakai munkat. Todo.

Ennél jobb

2012. July 1. - Comments Off on Ennél jobb

dolog is tortenhetne, valami nagyon felrement ebben a csaladban. Szerintem egyforma felelosseg terhel mindenkit, a kiutat is egyutt kellene megtalalni. Nehez tartani az emberseget a jozan esz hatarain belul. Barcsak sikerulne. Tudjatok mit? Fog!

Remek magyar reklám

2012. June 28. - Comments Off on Remek magyar reklám

Nyomkövető

2012. May 30. - Comments Off on Nyomkövető

Pedig magyarul kerdeztem. Nagy politikus, semmi konkretum. Hajra, elore a megkezdett uton. Okké.

És társa

2012. April 11. - Comments Off on És társa

Ad.adverticum.net – es tarsai. Hogy lehet, hogy mindenhol 1-2 ilyen cegen keresztul reklamoznak a weben? Olyan lehet ez, mint az, aki elkezdte arulni a Holdon a telkeket. Adja magat a kerdes: WTF?

Q

2012. April 9. - Comments Off on Q

Egy kerdese volt a ferjhez tisztelettel. Gondoltad valaha, hogy – basszameg -, hat megiscsak jobb lett volna egyedul?

Okos

2012. April 1. - Comments Off on Okos

Hajnali negyed negy es en ezt az 5 sort probalom felfogni. Lottosorsolas.

int m,i;
for(m=5,i=90;i>;0;–i)
if(rand()%i<;m){
printf(“%d\n”,91-i); –m;
}

Update: és persze nem is helyes. Nem random.

Update: de random és helyes.

4S lesz

2011. October 27. - Comments Off on 4S lesz

Walk through.

Eyes

2011. October 2. - Comments Off on Eyes

Well-well

2011. September 30. - Comments Off on Well-well

“A bankok magánjogi kapcsolatban állnak adósaikkal, legyen az kormány vagy cég. Varga Mihály idézett interjújában erre nézve egy egészen hajmeresztő, jogállami főtisztviselőhöz finoman szólva is méltatlan mondatot eresztett ki a száján. Azt mondta, a kormány „felhatalmazva érzi magát, hogy a közérdek védelmében belenyúljon a pénzintézet és az adós közötti magán megállapodásba”. Világos? „Felhatalmazva érzi magát.” Ugyan ki által? Bármely valódi parlamenti demokráciában csak az alkotmány és a hatályos törvények, paragrafusok adnak felhatalmazást egy kormánynak, de arra sohasem, hogy magánjogi szerződésekbe „belenyúljon”. Ezen a kereten egyszerűen nem kerülhet kívülre. Mert egy olyan világban, ahol a kormány vagy annak a feje jogon túli érzésekből kapja a „felhatalmazását”, ott nincs jogállam.”

http://nol.hu/lap/allaspont/20110930-ertunk_kar

Alvinból fejlesztem magam

2011. September 1. - Comments Off on Alvinból fejlesztem magam


csipetnyit kurvás legyen, de azért anyatípus, s persze romantikus

Psychedelic

2011. August 30. - Comments Off on Psychedelic

Gyere el innen ezektől, erre nagyon rá fogsz parázni.

Runaway train

2011. August 18. - Comments Off on Runaway train

Elszaladtam, botranyos volt az “unnep”. Tizenmilliomodjara ugyanaz a nota. Pontosan tudom, hogy mennyire gaz, amit csinalok, igyekszem, de egyszeruen nem birom elviselni, hogy ha hetente egyszer atugrom, akkor rogton es folyamatosan ezt hallgassam. Es a fele nem is ugy van. Szomoru nagyon.

Tihany, Füred, Almádi, sehol sem lehet leállni

2011. August 17. - Comments Off on Tihany, Füred, Almádi, sehol sem lehet leállni

Nem nagyon tudom, hogy mit hol merre, már itthon szevasztok, tessék erre, menj utána, Kelemen kabátban. Megpróbáltatás, ha kúlfész vagy! Remek nyaralás volt, remek! Beállított nőideál, faszom. Sütemény.